2014. december 28., vasárnap

1. Díj

Sziasztok!

Mint látjátok, nem résszel, hanem egy díjjal érkeztem, amit egy kedves olvasómtól kaptam! <333

Nagyon köszönöm a díjat Zuzaa Zuziinak <3 :)
Szabályok: 
- Írj magadról 10 dolgot 
- Válaszolj 10 kérdésre 
- Tegyél fel 10 kérdést 
- Küldd tovább 10 embernek

10 dolog rólam:

  1. Már nem vagyok directioner.
  2. Nem szeretem a pop zenét (pl: Ariana Grande-re bűntudat nélkül mondom, hogy nyávog #nembántás).
  3. Ellenben a rock, na az nálam a zene.
  4. Életem szerelme neve: Andy Biersack :3
  5. Esett a hó és olyan boldog voltam tegnap este emiatt. 
  6. Kedvenc sorozatom az American Horror Story.
  7. Szeretek olvasni.
  8. Nincs kedvenc horror filmen, a legtöbbön röhögőgörcsöt kapok. 
  9. Nagyon örültem a díjnak.
  10. Nem tudok mit írni ide.
10 válaszom:
  1. (Ha Directioner vagy) mész a bécsi koncertre?/ Nem vagyok directioner és nem megyek koncertre :)
  2.  Mi ihlette a blogod?/ Semmi, igazából megálmodtam.
  3. Ha boldogtalan vagy, vagy valami bánt, azt elmondod valakinek, vagy erősnek mutatod magad és titkolod? / Ez egy nagyon jó kérdés. Igazából egyetlen egy ember van akiben 100%-osan megbízok, neki ilyenkor elmondom mi bánt, de a "világ felé" mutatom az erőset :) 
  4. Mit kaptál karácsonyra?/ Füllyukasztást (jó..fület lövetni csak január 2.-án megyünk és a fülem tele lesz piercingekkel :D), Black Veil Brides sapka, életnagyságú posztert életem szerelméről, cipőt, Black Veil Brides pulcsi és póló :3333
  5. Hány éves leszel most?/ Most? Most semennyi... A szülinapomig még van fél év :D
  6. Hiszel a természetfelettiben, bármilyen módon?/ Persze.
  7. A városodban hány sexbolt van? (XD)/ Sokan kicsit furának találnák ezt a kérdést, de én nem. Nos, az igazság az, hogy mikor az osztályommal mentünk valahova, akkor villamossal mentünk (fontos, hogy Budapesten élek) és egy barátnőmmel elkezdtük számolni a sex shopokat és végül 15-öt számoltunk :D
  8. Ha nem jut eszedbe kérdés ide, mit csinálsz?/ Ezt a kérdést nem igazán értem. 
  9. Ha nagyon unatkozol, mivel foglalod le magad?/ Zenét hallgatok és rajzolok. 
  10. Nálad már sikerült valaha, hogy 10 percenként nyitogattad a hűtőt mert éhes voltál és hirtelen megtelt? Éhes vagyok./ Sajnos nem :(
10 kérdésem:
  1. Mi a kedvenc könyved címe?
  2. Honnan merítesz ihletet az íráshoz? 
  3. Mi a kedvenc előadóművészednek a neve? 
  4. Hogy hívják a kedvenc színészed? 
  5. Szoktál még mesefilmeket nézni? 
  6. Van kedvenc tantárgyad? 
  7. Mit csinálsz a téli szünetben? 
  8. Mit kértél karácsonyra? 
  9. Van kedvenc sorozatod? 
  10. Vannak terveid az életeddel? Mármint...mit szeretnél elérni az életben? 
Akiknek küldöm:

2014. december 26., péntek

04 - Rowena Ashley Styles

Szervusztok Drágáim!

Első sorban boldog karácsonyt mindenkinek! Másodsorban szeretném megköszönni a sok kommentet, amit kaptam az előző részhez, nagyon jól estek :) Harmadsorban, igen...szegény Taylor karakterét megint lecseréltem, de ígérem EZ VOLT AZ UTOLSÓ ilyen! Negyedsorban pedig nézzétek el nekem, ha nem lett valami jó a rész, még sosem írtam ilyet! Még egyszer boldog karácsonyt mindenkinek! :)
Jó olvasást!
Naomi xoxo

U.I: Tudom, hogy a zene nem igazán illik ide, de nem találtam mást :p

"Nyugalmat találok az újszülöttek sírásában. Jó tudni, hogy ennyi küzdeni akarással jövünk a világra." - Gayle Forman
Beyonce - Haunted
Csendben sírtam, miközben az ajtó előtt ültem. Minden világos lett. Harrynek hónapok óta viszonya volt, és én nem jöttem rá. Annyira naiv vagyok, Istenem. Annyira fájt azt látni, amint egymásnak estek az utcán. De így már megértettem, miért lett ilyen hűvös velem, de azt nem tudtam milyen tervei vannak.
- Taylor – kopogott be halkan a szobám ajtaján.
-  Mi van? – kérdeztem erőszakosan, miközben letöröltem könnyeimet.
- Mindent láttál?
- És, ha igen? – csattantam fel, miközben óvatosan felálltam.
- Csak nem féltékeny vagy? – szinte láttam arcán azt az önelégült vigyort. Dühös lettem.
- Kisírt szemekkel, elfolyt sminkkel nyitottam ki az ajtót, s szembe találtam magam az önelégült Harryvel.
- Na, ide figyelj! Engem nem érdekel, milyen kis kurvát szedsz fel az utcán! Sőt az sem érdekel, ha ide hozol valakit, de ne előttem csináld, mert kibaszottul nem esik jó! – vallom be kiabálva.
- Neked most mi bajod van? Az, hogy férfiből vagyok és vannak szükségleteim, amiket nem rajtad élek ki.
Ez? – kérdezte komoran, miközben kezeivel artikulálva magyarázott.
- Nem, nekem veled van bajom! Inkább haltál volna meg – morogtam, miközben megint sírni kezdtem.
- Ne beszélj velem így, mert attól, hogy terhes vagy, nem félek téged megütni! És kurvára, semmi közöd ahhoz, hogy kivel vagyok, hol, mikor és miért! Semmi közöd hozzám! – kiabálta, miközben én csak egy helyben álltam. Nagy fájdalom tört rám, a hasam eszméletlenül fájni kezdett, miközben folyadék csorgott le lábaimon.
- Oh, oh – mondtam, miközben a hasamra csúsztattam kezeimet.
- Mi van? – kérdezte riadtan.
- Elfolyt a magzatvíz! – csattantam fel, miközben a hasam még jobban fájni kezdett. –  Rendben, most az egyszer legyél normális, és segíts eljutni a korházba – motyogtam, miközben összeszorítottam fogaim a fájdalomtól. – Ott egy táska az ágyam mellett, azt hozd ide és menjünk – teljesítette a kérésem, majd segített lemenni a lépcsőn, s amíg magamhoz vettem a táskám, felsegítette rám a cipőm. Nem tudtam mi üthetett belé. Talán csak a pillanatnyi riadtság miatt tette azt, amit. De nem tudtam ráfigyelni. Amíg bezárta az ajtót a fájdalom elviselhetővé vált, azonban mozogni sem nagyon tudtam. Beszálltunk a kocsiba, s amint elindultunk kihalásztam a táskámból a telefonom és felhívtam az első embert, aki tudom, hogy aggódik, azonban Adam nem vette fel.
- Louis! Adam nem veszi fel és jün a baba – nem tudtam ennél értelmesebb mondatot kinyögni, ugyanis a fájdalom visszatért.
- Mert egy ügyet intéz Skóciában, de basszus, mondd, hogy viccelsz! – kérte kétségbe esetten.
- Nem, Louis ez komoly! Próbáld meg elérni Adamet és gyertek a klinikára – hadartam el neki, majd letettem, mivel a hasam jobban kezdett fájni, mint percekkel ezelőtt. Amint Harry leparkolt az üres parkolóban, futott át az én oldalamra és segített kiszállni, majd az utazó táskával az egyik kezében segített bemenni a klinikára. A recepciónál Nora állt, aki kedvesen beletessékelt engem egy tolókocsiba. A térdemre a kis táskám, miközben Nora az egyik kórterem felé kezdett tolni.
- Dr. Stephen most éppen egy szülést vezet le a keleti szárnyban, de tudtommal már a vége fele járnak – mosolygott kedvesen, mikor a szobába értünk. – Most pedig mond el nekem, hogy milyen időközönként jönnek a fájások? – kérdezte, miközben egy lapot és egy tollat tartott a kezében.
- Olyan tizenöt-tíz percenként –motyogtam, miközben a fájdalom megint kezdett elmúlni.
- Rendben – mormolta, mikor leírta, amit mondtam. – Megyek, szólok Dr. Stephennek, utána pedig megnézzük mennyire tágultál ki, hogy tudjunk adni epidurális érzéstelenítést adni. Ameddig nem jövök vissza, öltözz át, és lehetőleg alulra semmit ne vegyél fel. - távozott, majd Harryt is kiküldtem. Óvatosan levettem magamról a ruháim, majd a bugyimat is levettem és felvettem a hálóingem, amit az utazótáskából vettem ki. Beleraktam a levetett ruháimat, majd befeküdtem a kórházi ágyba, közben pedig nagyokat lélegeztem. A szoba barátságos volt s egy kicsit, mintha nagyobb lett volna annál, amit a doki mutatott. Abban a szobában a kávé és a fehér színek harmonizáltak egymással, azonban, amiben én feküdtem felváltotta a kávét a halványpiros szín. Miközben újrajelentkeztek a fájások, kopogtak, majd Eleanor dugta be a fejét.
- Hogy vagy kicsi lány? – jött oda mellém.
- Nagyon fáj – panaszkodtam, miközben a fájdalom egyre elviselhetetlenebbé vált. – Nem bírom, Istenem – sírom el magam, mire El leült mellém és átölelt. Megint belépett valaki, Nora nővér volt.
- Dr. Stephen azt mondta, jön, amint tud, de sajnos az asszonyt császározni kell és elhúzódik az egész – mosolyodott el keserűen. – De most meg kell néznem, hogy mennyire tágultál ki – bólintottam, majd széttártam a lábaim a takaró alatt. Nora felhúzott a jobb kezére egy gumikesztyűt, majd megnézte mennyire tágultam. – Ez még csak két centi Taylor, sajnálom, de amíg négy centiméterre nem tágulsz, nem adhatok érzéstelenítőt. A fiúk, akik kint várnak, őket behívhatom? - miközben levette a kezéről a gumikesztyűt, bólintottam. Miután kiment öt fiú esett be az ajtón. Louis és Niall azt kérdezgették, hogy nincs e szükségem valamire, míg Zayn és Liam telefonon beszélgettek valakivel. Egyedül Harry állt az ajtó mellett esetlenül, azonban úgy tűnt, eszébe sem jutott odajönni hozzám.
- Taylor, Adam beszélni szeretne veled – Liam egy mobilt nyújtott felém, amit a fülemhez emeltem.
- Haló? – szipogtam.
- Taylor! – hallottam megkönnyebbült hangját. – Hogy vagy?
- Nagyon fáj, Adam – sírtam el magam, mivel egy nagyon erős szorítást éreztem a hasamnál, ismét.
- Hey, shh, nyugalom – próbált megnyugtatni, de nem nagyon sikerült. – Amint tudok, megyek, de, ha nem érnék oda, tudnod kell, hogy nagyon jó anya leszel – mormolta, s a mondat hatására még jobban sírni kezdtem.
- Köszönöm – mosolyodtam el.
- Ügyes legyél, szeretlek – szinte láttam a mosolyt az arcán.
- Én is szeretlek – nyögtem ki.
- Add vissza a telefont Liamnek, és kitartást – suttogta.
- Szia, Adam – visszaadtam a készüléket Liamnak és vártunk.

Jó pár óra telt el, de csak három centimétert tágultam – állapította meg Nora nővér öt perce. Mióta Adam telefonált egyre jobban kezdett fájni a hasam, szinte már azt hittem, hogy azon nyomban kinyomom a babát. Már bőven hajnalodott és nagyon álmos voltam, de a fájdalom miatt nem tudtam aludni. A fiúk a kanapén ülve aludtak vagy telefonoztak. Egyedül Eleanor volt az, aki végig mellettem ült és vígasztalt, mikor fel-felzokogtam. Már a nap is felkelt, mikor Dr. Stephen mosolygós arca jelent meg a szobában.
- Jó reggelt! – köszönt halkan, mikor látta, hogy a fiúk közül csak Louis van fent. – Hogy vagy?
- Nem túl jól, úgy érzem, mintha a baba rögtön ki akarna jönni – Eleanor felkuncogott, s még a doki is óvatosan elmosolyodott.
- Rendben, megnézzük mennyire tágultál és, hogy kell e epidurális érzéstelenítő vagy megindíthatjuk a szülést. - Miután megnézte mennyire tágultam, a fiúk is ébredezni kezdtek.
- Úgy éreztem Taylor, hogy rendesen ki vagy tágulva. Készen állsz arra, hogy megszüld a babát? – mosolyodott el kedvesen a doki.
- Igen – néztem rá.
- Rendben, apás szülés lesz? – nézett az ébredező Harry irányába.
- Nem, csak a barátnőmet szeretném, hogy benn legyen – fogtam meg szorosan El kezét.
- Ez esetben megtennék, hogy kiküldik az urakat?
- Fiúk, menjetek ki – szólt rájuk Eleanor egy kicsit hangosan. A fiúk azonnal kapcsoltak és felálltak.
- Ügyesen, kicsi lány – mosolyodott el Louis, majd kiment.
- Szólok Norának, azonnal jövök – a doki kiment a szobából és pár perc múlva a nővérrel tért vissza, aki egy fém kocsit tolt maga előtt, amin – gondolom – a szüléshez szükségek kellettek. A doki felhúzott egy gumikesztyűt és megkért, hogy kössük fel a hajunkat. Eleanor elővett egy-egy hajgumit a táskájából és kontyba fogta a saját és az én loknijaimat is. Valamilyen rudakat tettek az ágy végén, két oldalra, amikre fel kellett raknom a lábaimat.
- Kezdhetjük? – kérdezte a doki, de csak bólintani bírtam, mivel rettenetesen fájt ott lent. – Amikor mondom, hogy nyomnod kell, akkor nyomj – ismét csak bólintani tudtam. Eszméletlenül fájt az egész. Sokszor felzokogtam és felordítottam, és mikor nyomnom kellett nyomtam. Azt hittem sose lesz vége, eláradtam s órákig kellett ott feküdnöm és nyomnom. Annyira fájt, viszont, amikor Dr. Stephen azt mondta: „Ez az Taylor, már kint van a feje! Már nincs sok!”, melegség töltötte meg szívemet. Eközben Eleanor ott állt az ágyam mellett s végig bátorító szavakat mondott, miközben a kezét szorítottam.
- Gyerünk! Még egy nyomás és kint van! – nagyon erősen nyomtam, majd a fájdalom, mintha eltűnt volna, mikor meghallottam egy baba sírását. A kislányom sírását. Csak annyit láttam, hogy a nővér bebugyolálja a fehér maszatos gyermekem egy kendőbe, majd odaadták.
- Gratulálunk, Taylor – rakta a mellkasomra a kislányomat.
- Szia, Rowena – sírtam el magam, miközben Ő zokogott. Láttam, hogy Eleanor is nagyon meghatódott, miközben kezeit a szája elé emelte kezeit.
 - Taylor, most lemosdatom, utána pedig visszakaphatod – mondta Nora nagyon halkan, majd elvette a babát.
 - Mi a neve? – kérdezte a Dr. Stephen.
 - Rowena, Rowena Ashley Styles. 

2014. december 22., hétfő

03 - I love him even after these

Kedves olvasóim!

Sajnálom a sok kimaradást, azonban egy pályázatra írok történetet, amit január 15-ig be kell küldeni, és most ez minden időm elveszi! Ezenkívül itt vannak az ünnepek és egy kicsit nem ártana tanulnom sem:) De ez lényegtelen... átgondoltam sok mindent ezzel a bloggal kapcsolatban, és mikor odajutottam, hogy be kéne fejezni konkrétan pofon vágtam saját magam. Miért akartam befejezni? Ez könnyű... most meg lehet kövezni, le lehet iratkozni, lehet sértegetni vagy bármi, de már nem szeretem a One direction-t. Sosem tudnám őket utálni, de már szeretni sem. Ez mikor jött... Mikor 2012 decemberében megszerettem a Black Veil Brides nevű rock bandát, megszerettem a rockot, de a 1D-t is szerettem és most jött el az az idő, hogy már nem csak a 1D-t de még a pop-ot sem szeretem. Meghallgattam a Four albumot és siralmasnak találtam a többihez képest, de ez az ÉN VÉLEMÉNYEM! De visszatérve az eredeti témára... nem akarom befejezni. Szeretlek titeket és ezt a blogot<3 De úgy döntöttem, ha befejeztem ezt és a Zayn-es blogom, több One directionos blogot valószínűleg nem nyitok:( De ez így alakult, sajnálom ha untattalak benneteket, de muszáj volt elmondanom. Ez a rész sem lett valami jó, de nem vagyok magamnál, sajnálom. Köszönöm a 19 rendszeres olvasót és a kedves kommenteket! 
Jó olvasást és kellemes ünnepeket mindenkinek :)!
Naomi xoxo

******************
03 -
I love him even after these

"Eljön az a pillanat, amikor már nem tudjuk kicsiholni magunkból a szerelem érzéseit. Csak a tragikum marad. Hogy valakiért vagy valamiért éljünk, elveszti az értelmét. Értelmet csak abban a gondolatban találunk, hogy meghaljunk valamiért." - Albert Camus

A napok gyorsan teltek, oly' annyira, hogy már a harmincötösik hétbe léptem. Harry pedig mondhatni
megkeserítette az életem. Reggel korán elment, viszont este korán is jött haza. Ha nem szólt hozzám, hálát adtam Istennek, de ezután őrült veszekedésbe kezdtünk. Bármin képesek voltunk összeveszni, még egy bolhából is elefántot csináltunk. Stresszes voltam, ami nem tett jót a babának, de nekem sem. Visszatértek a reggeli rosszullétek, a hátam és a bokám rettenetesen fájt. Rosszul voltam, de mikor megláttam Őt, a rosszullét keveredett a fájdalommal. Fájt, hogy a közelemben van. Fájtak a szavai s tettei. Fájt az, hogy azt kívántam bárcsak meghalt volna. A halálát ezerszer jobban viseltem volna, mint a régi új Harryt. Nem tudtam tőle semmit sem csinálni. Mikor leültem volna tévézni, csak azért is előbb odaért a kanapéhoz, hogy meccset nézhessem. Mikor főztem az sem volt neki jó, mivel, amint kiraktam elé a kaját, közölte, hogy ez undorító és kidobta a kukába. Mikor elakartam Eleanorral babaruhákat venni, neki is el kellett jönni és mindenre azt, mondta, hogy túl lányos. Kíváncsi vagyok, mikor esik le neki, hogy egy nő nemű lény növekszik bennem. Pedig direkt nem rózsaszín ruhákat néztem, mivel attól a színtől kis híján hányok, ezért sárga, világos kék, fehér ruhákat vettünk, de persze a seggfejnek ebbe is bele kellett szólnia. Egyáltalán, miért akar szerepet vállalni az életünkben, a múltkori válasza nem igazán hagyott nyugodni. 
- Miért nem hagysz békén engem és a kicsit? Tudod, jól, hogy úgy lenne jó neki is, nekem is és neked is. Miért? - kérdeztem könnyes szemekkel, miután egy tányér tört össze Harry feje mellett a falon. 
- Azért, mert kibaszottul az enyémek vagytok és nem hagyom, hogy másé legyetek - mormolta, miközben cipőjével rálépett egy cserépdarabra. - Terveim vannak veletek és, ha megpróbálod a tervem meghiúsítani, megöllek - mondta nyugodtan és  komolyan, miközben és felsírtam. Hogy mondhatott ilyet? Azóta nem tudom mire gondolt, de egy idő után nem is érdekelt. 
Egy esős keddi napon szörnyű hányingerre keltem. Amilyen gyorsan tudtam, kipattantam az ágyból és a fürdőszobában a wc fölé görnyedve kiadtam mindent magamból, ismét. Miután végeztem lehúztam a wc-t, majd felálltam és fogat mostam eltüntetve a szörnyű epe ízét a számból. Vettem egy gyors reggeli zuhanyt, majd miután kiszálltam a kabinból megszárítottam a hajam, majd kivasaltam szőke tincseim. Sminkeltem, majd a szobámba érve felvettem a ruháimat. Vettem egy mély lélegzetet, majd a fém kilincsre helyeztem kezem s remegő taggal nyitottam ki a fa ajtót, azonban egyet még hátra is léptem. Harry velem szemben dőlt a falhoz, miközben kezeit összefonva mellkasa előtt nézett komoran a szemembe. 
- Délelőtt tizenegy óra van és meghozták a holmikat a baba boltból, de én nem fogok fizetni - és ezzel el is ment. Megemeltem szemöldökeimet és eltátottam a számat. Pofátlan gyökér. Lesiettem a földszintre és egy férfi barna kezes lábasban valóban ott állt a bejárati ajtóban.
- Jó napot! Mennyi lesz a szállítási díj? - kérdeztem, miközben a táskámból elővettem a pénztárcám.
- Ötven font - mondta a negyvenes éveiben járó férfi.
- Hogy mennyi? - kérdeztem döbbenten.
-  Nézze hölgyem, ennyi. Most pedig fizessen és a kollégámmal elkezdhetjük behordani a bútorokat - mondta unottan a férfi. Csak a fejemet rázva odaadtam neki a pénzösszeget és hagytam, hogy behordják az összes holmit. Miután végeztek a nappali tele lett befóliázott kisággyal, pelenkázóval, polcokkal. Karton dobozokkal. Elköszöntem a két férfitól, majd gondolkodni kezdtem, hogyan vigyem fel őket a baba szobába. Nem volt más választásom, segítséget kellett kérnem tőle.
- Harry, légyszíves gyere ide! - szóltam, miközben összefontam karjaimat mellkasom előtt.
- Mi van? - jött ki a konyhából, miközben egy tál müzlit evett.
- Kérlek segíts felvinni ezeket - néztem rá könyörögve.
- Ugyan, miért kéne segítenem? - vigyorodott el.
- Csak most az egyszer legyél normális, és kicsit gondolj bele abba, hogy a leendő gyerekednek a szobájába kell ezeket bevinni. Kérlek segíts nekem - kértem mormolva a mondatokat.
- Old meg egyedül - morogta, miközben visszasétált a konyhába. Felsóhajtottam, majd a telefonomat fogva tárcsáztam Louis számát.
- Taylor, minden rendben? - hallottam meg aggódó hangját.
- Nem egészen - vallottam be, miközben a homlokomat dörzsöltem. - Megjöttek a baba bútorok és Harry nem akar segíteni felcipelni őket. Esetleg...
- Tíz perc - vágott közbe, majd lerakta. És tíz percen belül itt voltak, de nem csak Eleanorral, hanem az összes fiú a bandából.
- Nagyon köszönöm fiúk - mosolyogtam rájuk, mikor elkezdték felcipelni a bútorokat.
- Ti meg mi a jó faszt csináltok? - jelent meg a nappali ajtajában Harry.
- Mivel te seggfej vagy, mi segítünk eme terhes nőnek - motyogta Liam, miközben Zaynnel cipelték fel a kiságyat.
- Tudod kit fog csicskáztatni - horkant fel, majd leült a kanapéra. Eleanor is segített a fiúknak, Ő a kissebb dobozokat cipelte fel, azonban miután minden holmi felkerült lent váltottunk pár szót.
- Köszönöm fiúka segítséget - mosolyogtam rájuk. - El, maradsz berendezni a szobát?
- Persze - válaszolt a kivirult lány.
- Rendben, mi megyünk, mert dolgunk van. Majd visszajövök érted - nyomott egy gyors csókot Louis Eleanor ajkaira. - Harry, gyere! - kiabálta, majd másodpercek múlva csak mi ketten maradtunk a házba.
- Menjünk - húzott fel az emeltre izgatottan El, Rowena szobájába, ahol már ki volt festve és a szőnyeget is lerakták.

A csevegésünk közepette kicsomagoltuk a bútorokat a fóliákból, majd az elképzelésem szerint tologattuk őket. Ezek után a dobozokból kipakoltuk a baba ruhákat, játékokat, pelenkákat, és a megfelelő helyekre helyeztük őket. Húztunk fel tiszta ágyneműt a kis paplanra és párnára, majd felraktunk egy két képet a falra. Tökéletes volt. Nem túl kislányos mégis elegáns. Eleanor pedig csak annyit mondott, hogy egy kicsit kislányosabb is lehetett volna, de így is nagyon szép. Ezután, amíg Louis meg nem jött érte segített a házimunkában, miközben mindenféléről beszélgettünk. Mikor Louis este eljött érte, Harry nem volt vele, de különösebben nem is érdekelt. Elköszöntek tőlem, és távoztak. Végre egyedül lehettem. Nagyon sokáig tévéztem, de valami nem hagyott nyugodni. Harry nem volt itthon. A szobámban az ágyon ülve rágtam a körmöm miatta. Sosem maradt el este kilenc óránál tovább, akkor viszont éjfél után sem volt itthon. Felálltam s járkálni kezdtem, azonban hallottam két ajtócsapkodást. Az ablakhoz siettem és a függöny mögül figyeltem azt, amit nem kellett volna. Harry egy vörös kocsi mellett dugta le a nyelvét egy vele egy idős lány szájába. Sokkoltam. A szemeimbe könnyek gyűltek, miközben a számat eltátottam, majd remegve sírni kezdtem. Viszonya volt egy vékony ribanccal. Ugyan, kinek kellene egy kövér, terhes lány? Miután már alig kaptak levegőt a lány beszállt a kocsijába és elhajtott. Harra nem nézett utána, azonban felnézett. Egyenesen a szemeimbe bámult, miközben íriszei elkerekedtek az arca pedig elfehéredett. Elmentem az ablakomból és az ajtóhoz "futottam", miközben csak zokogtam. Kulcsra zártam a fa ajtóm, majd annak mentén lecsúsztam, miközben egyre jobban zokogtam. Hihetetlen, hogy mindezek után még mindig szerettem.

2014. december 11., csütörtök

02 - I hate you!

Szerbusztok Drágáim!

Nos.. Írhatnám hogy késtem a résszel, de nem írom. Miért? Mert a modul sávban is le van írva, hogy a részek nem heti rendszerességgel jönnek, ugyanis az iskola elveszi minden időmet! Sajnálom, de most a továbbtanulásom az első! Most is egy rövid és pocsék részt hoztam, azonban remélem elég egy időre. Nem tudom, mikor jön a következő rész, de igyekszem hamar hozni :) 
Puszi, Naomi xoxo


******************
02 - I hate you! 

"A magány is jobb, mint tovább szélesíteni a szíveik közti katlant." - David Foenkinos

Three days grace - I hate everything about you
Miközben a kocsiban ültünk, a nagy csend közepette megszólalt a telefonom, minek képernyőjén Eleanor neve villogott.
- Szia, El - szóltam bele a készülékbe miután felvettem.
- Szia! Mi volt az orvosnál? - halottam meg jókedvű hangját. 
- Minden rendben. Csak annyit kért, hogy legyen valaki mellettem az elkövetkezendő hetekbe, mivel bármikor beindulhat a szülés. 
- Majd, ha gondolod én szívesen átmegyek. 
- Azt nagyon megköszönném El - mondtam mosolyogva, miközben az ablakon bámultam ki. 
- Igaz, hogy Harry is ott volt? - a hangja elkomorodott. 
- Igen - sóhajtottam fájdalmasan. 
- Sajnálom baba, viszont ne csodálkozz, ha beszélni akar veled - mondta, miközben mi megálltunk egy nagy fehér ház előtt. 
- Szia, Tay - fordult hátra Niall. - Majd találkozunk - és kiszállt. 
- Nem fogok - mondtam határozottan, miközben megindult az autó. - De most leteszem, ha hazaértem még hívlak. Szia El - köszöntem el, majd miután ő is elköszönt leraktam és a telefont beraktam a kabát zsebembe. 
- Miért raktad le? - hallottam meg Harry hangját, miután az utcába értünk, ahol laktam. 
- Semmi közöd hozzá - köptem felé. 
- Több közöm van hozzá, mint hinnéd - mondta, miközben leparkolt a házam előtt. Bocsánat, az Ő háza előtt. Amilyen gyorsan tudtam kimenekültem a kocsiból, majd bementem a házba. Becsuktam a bejárati ajtót, ledobtam a kabátom és a cipőimet, majd leültem a kanapéra és vettem egy mély levegőt. Annyira utáltam őt. Annyira akartam a kérdéseimre a válaszokat. Miért csinálta ezt? Átvert? Csak játszott velem? Érdeklem e én vagy a gyerek? Halottam nyílni az ajtót és egy lábdobogást. Miért jött be? 
- Mit akarsz? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. 
- Nem tetszik a hangnem - morogta, miközben lerúgta lábairól a cipőit. - Amúgy a doki azt mondta, hogy legyen melletted valaki. Itt vagyok - magyarázta, miközben levette a kabátját, majd felakasztotta egy fogasra. 
- Na ne röhögtess - nevettem fel. 
- Miért? 
- Ugyan, Harry. Ne álltass. Mondj egy jó okot, arra, hogy miért akarsz velem maradni - kértem, miközben lassan felálltam a kanapéról. 
- A gyerekemet várod - nyögte halkan, miközben karjait összefonta. 
- Mióta érdekel téged a gyerekünk? - hangsúlyoztam ki a gyerekünk szót, de csak csend követte a mondatom. - Na látod! Nem is érdeklünk téged. Szánalmas vagy - mondtam, miközben könnyek gyűltek szemeimben. Megfordultam, hogy felmenjek az emeletre, azonban erős ujjak fonódtak a csuklóm köré. 
- Ne ide figyelj! Először is nem beszélhetsz velem így. Másodszor pedig nincs jogod nekem semmit sem felróni. Harmadszor pedig jó okom van itt maradni, és elmehetek, ha csak nem akarsz meghalni a gyerekeddel együtt. 
- Ezt, hogy érted? Mi az, hogy meghalni? - kérdeztem ijedten. Tudtam, hogy valamit nem mond el. 
- Az kurvára nem a te dolgod! - csattant fel. - De most először és utoljára elmondok valamit. Még egyszer beszélsz hozzám úgy, ahogy az előbb, nem fog érdekelni, hogy terhes vagy e, vagy hogy halálos beteg vagy. Meg foglak ütni, mivel úgy látszik, hogy nálad csak az erőszak használ. És, ha erre sor fog kerülni, onnantól kezdve meg fogom keseríteni az életeteket.
- Utállak - mondtam ki a szót, amit soha nem akartam neki kimondani. A szerelem, amit éreztem iránta, mintha elillant volna. - Nem fogom hagyni, hogy őt is belekeverd - suttogtam, miközben a másik kezemet - amit nem markolt - a hasamra csúsztattam. 
- Remek, hol a szobád? - kérdezte, miközben arca még mindig csak hűvösséget tükrözött. Elengedte a kezem, majd felháborodva válaszoltam. 
- Ahhoz semmi közöd! Ha itt szeretnél maradni vagy az egyik vendég szobába kell menned vagy pedig a kanapén alszol - csattantam fel, miközben elindultam fel az emeletre s éreztem magam mögött a jelenlétét. 
- Rendben, itt maradhatsz - nyitottam be az egyik szobába, amiben csak egy ágy és egy szekrény volt. - Mostantól próbálj meg úgy kezelni, mintha nem is léteznék. Nem kell, hogy hozzám szólj, nem kell a jelenlétemmel sem foglalkoznod - morogtam el, majd távoztam, de mielőtt becsuktam volna magam mögött a fa ajtót  rekedtes hangján suttogott.
- Nem is törődnék veled - mormolta halkan, de mégsem elég halkan. Ismét könnyek gyűltek szemeimben és gyorsan elhagytam a helységet. Annyira fájt az, amit mondott. Annyira szenvedtem miatta. Hogyan s miként változott meg pár hónap alatt? Miért viselkedik így? Mi történt? Kérdések melyekre tán sosem kapok válaszokat. Miután este lezuhanyoztam és átöltöztem a pizsamámba, e kérdések gondolatában hajtottam álomra fejem.