2015. január 12., hétfő

Információk avagy szünet

Drága olvasóim!

Első sorban, mint látjátok a blog új kinézetet öltött, de még csak tanulom ezeket  a CSS designeket, szóval nézzétek el nekem! :) Remélem nem lett borzalmas :D 
Nos, miért is írok? Csillámpóni érdeklődött, hogy letelt e már az a két hét, amit mondtam az elmúlt bejegyzésben. 
Nos... szeretném letisztázni, hogy én MINIMUM 2 hetet írtam, azaz maximumot nem. Szerintem tudnotok kéne pár dolgot:
  1. Tanulás: Én egy igen erős iskolába járok (a XXI. ker. egyik legjobb és legerősebb iskolájába), ezért nagyon szigorúak velünk. Most van az év végi hajrá, azaz a tanárok dogákat iratnak, hogy például a kettes helyett hármasra tudjon zárni, vagy esetleg a folyosón megállítanak azzal, hogy ideje összeszedned magad (nem vicc, tényleg ez van). Ezen a héten baromi sok dogát fogunk írni. Tudom, hogy titeket nem érdekel, de én elmondom: Holnap egy földrajz, egy informatika doga. Szerdán angol, fizika röpi és kémia tz. Csütörtökön nyelvtan és irodalom doga. Pénteken meg reménykedünk, hogy megúszunk mindent. Nos, ezek koránt sem könnyű tantárgyak, épp ezért kell tanulnom rájuk. Előre láthatólag 3,9-re fognak zárni, ami még félévkor megengedett, de év végén nem, mert az év végi számít bele a felvételibe. Remélem megértitek, hogy első sorban tanulnom kell!
  2. Szabadidő hiány: Én rengetek különórára járok és alig van időm! Hétfőn per nincs délutáni programom, de ez mellékes. Kedden kémia korrepetálás, szerdán 9(!!!!!!!!!) órám van, ugyanis indítok egy nulladik tesivel és zárom a napot egy 7. és 8. órai rajzszakkörrel, ahol az egy év múlva esedékes felvételimre készülünk (erre még visszatérünk). Csütörtökön pedig angol nyelvizsga előkészítőm van, mivel május közepén lesz a vizsga. Pénteken pedig röplabda edzés. Zsúfolt program, nem de? Ergo nincs szabadidőm. Ha hazaesek, menten elalszok és tanulni csak este héttül szoktam, mert akkor térek magamhoz. Szombaton a barátaimmal vagyok, mivel utálom őket elhanyagolni. Vasárnap pedig tanulok, házit írok. Ez egy hetem. 
  3. Felvételi: Nekem a felvételim nem idén lesz (hála a jó égnek), hanem jövőre, de már most be vagyok kakilva. Aki ismer engem, vagy emlékszik arra, hogy említettem, milyen iskolába is akarok jelentkezni. A neve KISKÉPZŐ, ami egy, hogy is mondjam... elit iskola. Az idei év végi átlagomnak minimum 4,5 esetleg 4,3-nak kéne lennie, hogy felvegyenek. Itt van egy központi felvételi és (mivel ez egy művészeti iskola) egy rajzfelvételi, amitől jobban félek. Kell festeni egy csendéletet, amit tudok készíteni. Egy arcrajzolás a második fázis élő modellről, amitől már most félek. A harmadik pedig egy pad illetve hokedli rajzolása, ami nem jelent majd gondot (remélem). Ezután, ha tovább jutsz be kell vinned 3 általad készített rajzot és meg van a felvételid. Vagy is nem. Meg kell jelölni azt a szakot, ahova jelentkezni szeretnél. Én a grafika szakra, és a mozgókép szakra szeretné menni, és ezekre a szakokra borzalmasan kevés embert vesznek fel. Nos, én már természetesen készülök ezekre a rajzfelvételikre, de sehol nem tartok. 
  4. Muszáj megértenetek: Muszály megértenetek azt, hogy semmi időm nincs a blogra! Ha lezárult a félév ez lesz a sorrend az életemben:
1. Tanulás
2. Rajzolás
3. Tanulás
4. Család és barátok avagy a magánéletem
5. Tanulás
6. Olvasás
7. Tanulás
És ezután jöhet a blog. 
 Remélem megértitek, hogy most a jövőm a legfontosabb, nem egy kitalált fanfiction :)

Ezért úgy határoztam, hogy a blog meghatározatlan ideig szünetel! Max. 1-2 havonta lesz 1-2 rész! I'm sorry :(
Puszi, Naomi xoxo

U.I: Minden felvételizőnek sok sikert kívánok! :) 

2015. január 3., szombat

05 - At all costs+Önreklám

Sziasztok! 

Meghoztam az új részt, ami nagyon remélem elnyeri a tetszésetek :) Köszönöm a 21 feliratkozót, az első díját a blognak és az előző részhez érkezett kedves kommenteket! Imádlak titeket! Sajnálom, hogy a rész ilyen rövid és pocsék lett, de szilveszter óta kicsit kába vagyok :p Most meg is ragadnám az alkalmat, hogy egy új blogomat reklámozzam. Nos, van aki tudja, hogy volt egy blogom, ami A fájdalmat érezni kell címre hallgatott, azonban bezártam, ugyanis nem volt ötletem. Viszont már régóta kering egy ötlet a fejembe, amit most megvalósítok :) Ez, mint az előző blog is, egy Zayn Malik történet lesz és remélem sokan betértek hozzám oda is :) BLOG ITT!!!!
Boldog újévet mindenkinek! :)
Jó olvasást xoxo

******************
05 -
At all costs

"Boldog vagyok vagy boldogtalan? A kérdés nem fontos. Fellobbanva élek. Dolgok várnak rám, emberek, bizonyára én is várok rájuk, minden erőmmel, minden szomorúságommal áhítom őket." - Albert Camus

Tokio Hotel - Automatic
Miután elvették tőlem Ro-t, Eleanor szorosan átölelt, miközben az orvosom mindent elintézett velem kapcsolatban, s visszapakolta a dolgokat a fémasztalra. Még egyszer gratulált, és eltűnt, majd Nora nővér tűnt fel kezében a kicsivel. Óvatosan felültem, majd a kezembe adta, s mielőtt távozott, úgyszintén gratulált. 
- Behívhatom a fiúkat? - kérdezte El. 
- Persze - válaszoltam, de egyáltalán nem figyeltem rá, egyedül csak a kicsi érdekelt. Kicsi szemeivel nagyokat pislogott, miközben az egyik kezét sután az arcomhoz emelte. Egy puszit leheltem rá, mire visszakapta apró mancsát. Boldog voltam. Boldog voltam attól, hogy itt van velem és, hogy egészséges. Nem tudtam Harryre vagy más rosszra gondolni. Csak Rowena volt az elmémben, miközben láttam elszunyókálni. 
- Taylor - hallottam meg a bátyám hangját. 
- Adam - szólítottam meg halkan. Az ágyamhoz sietett, majd egy puszit nyomott az arcomra.
- Hogy vagy? 
- Most már jól - nézek rá a kislányomra.
- Nagyon... aranyos - kereste a szavakat mosolyogva, mire felnevettem. 
- Hogy vagy kicsi lány? - jelent meg az ágyam mellett Louis, aki Eleanort karolta át. 
- Jól, csak fáradt vagyok - mosolyogtam rá. 
- Megfoghatom - Eleanor gyermeki izgatottsággal kérdezte, miközben összekulcsolta kezeit. 
- Persze - rávigyorogtam, majd óvatosan átadtam neki az alvó Rowenat. Mikor a kezében volt gügyögni kezdett neki, miközben óvatosan rugózni kezdett lábaival. Szétnéztem a szobában. Louis, Eleanor, Adam és én voltunk a szobában. Legalább is azt hittem. Harry ott állt az ajtó melletti sötét részen, közben pedig gonosz vigyorral figyelte Rowenat. Egyből eltűnt a mosoly az arcomról. Komoran kezdtem bámulni, szinte kiolvastam belőle azt, hogy valami rosszra készül. Mintha megérezte volna, hogy figyelem. Összeszűkült szemekkel nézett rám, majd egy félmosolyt eresztett felém. Abban a pillanatban tudtam, hogy valami rosszat akar tenni velünk 
- Kimennétek egy kicsit? Téged kivéve El - szóltam halkan, mire mindenki összeráncolt szemöldökökkel néztek rám.
- Persze - motyogta zavartan Adam, majd mindenki kiment.
- Mi a baj? - kérdezte Eleanor zavartan, miközben visszaadta a kezembe Rowenat.
- Gyere ide mellém - csúsztam arrébb, majd leült. - Ide figyelj! Segítened kell nekem - most már csak egy kézben fogtam Ro-t, mivel a másikkal El kezét szorítottam. - Harry készül valamire, de azt, hogy mire, nem tudom. Amint hazaengedtek minket pokollá válik az életem, és az övé is.
- Tay, miről beszé...
- Shh, hallgass végig - kértem félbeszakítva őt. - Bántani akar minket, érted? Tudom, a zsigereimben érzem.
- Miért nem szöksz meg? Vagy küldöd el? - kérdezte zavartan.
- Mert úgy is megtalálna, és mert nem menne el. Ismerem - bizonygattam.
- Mit szeretnél tőlem? - kérdezte komolyan.
- Mikor kifulladtam vagy nem is tudom - habogtam össze-vissza zavartan. - Akkor küldök egy sms-t, amiben annyi lesz, hogy S.O.S. Mikor megkaptad az üzenetet, mindent hátrahagyva el kell jönnötök Louisal és el kell vinnetek Rowenat és engem, de a fontosabb, hogy Ro-t ki kell onnan juttatnotok. Értesz? - suttogtam el idegesen a mondanivalóm.
- Ne mondj ilyet - kérte, miközben eleresztett néhány könnycseppet.
- Eleanor! Ígérd meg nekem! Ígérd meg, hogyha megkapod az üzenetet, mindent megteszel azért, hogy Rowena biztonságban legyen - kértem, miközben megszorítottam a kezét.
- Megígérem - mondta halkan, miközben óvatosan átölelt - minket. - Lehetne egy kérdésem?
- Persze - mondtam, miközben a másik kezemmel is átfogtam az alvó Rowenat.
- Szereted még? Harryt szereted még? - kérdezte szipogásai közepette.
- Igen, de Rowenat jobban. Most az a fontos, hogy mindenáron megvédjük Őt.