2015. február 15., vasárnap

06 - What did I do? (+18)

Drága olvasóim!

Már az előző kis bejegyzésemben leírtam, hogy én ezt nem így akartam! Nem akartam ilyen sok kimaradást, és habár ez is egy rövidke rész lett,tabletről csak ennyi tellet - előre is bocsánat a helyesírási hibákért!. De a jó hír, hogy a lényeg benne van :) Igazából az volt a tervem, hogy Harry szülinapján vagy a Light Of Life szülinapján rakom fel a részt, de a laptopom közbeavatkozott :\ Már írtam a névváltásról is és mindenről. És igen, azért +18-as a rész, amiért gondoljátok, hogy az. És, aki azt gondolja, hogy ez sietős, annak üzenem, hogy ez a rész meghatároz dolgokat a jövőben. Még így a végéra csak annyit, hogy nem tudom milyen gyakran jönnek bejegyzések, mivel ugye a tablet az egyetlen írásra alkalmas eszközöm jelenleg.

U.I.: Remélem tetszik az új design! 

Jó olvasást xoxo


******************
06 - 
What did I do?

"Az igazi ellenségek (...) nem azok az ellenfelek, akik azért jönnek, hogy próbára tegyék a bátorságodat. Hanem a gyávák, akik azért jönnek, hogy próbára tegyék a gyengeségedet." - Paulo Coelho
Metallica - Nothing else matters
Pár nap telt el, amíg megfigyelésen bent kellett maradnunk a kórházban. Miközben elsajátítottam a szoptatás, pelenkázás és fürdetés fortélyait Nora nővér jóvoltából, addig Eleanor, Louis és Adam rendszeresen látogattak. A többiek is be - be vánszorogtak, de nem vitték túlzásba a látogatást. Harryt egész héten nem láttam, azonban nem bántam. Nem akartam látni azt a férget, nem akartam veszekedni vele, s habár sejtettem, hogy otthon nem igazán fogom jól érezni magam, mégis kiakartam szabadulni a klinikáról. Még azzal a tudattal is, hogy Harryvel kell élnünk. De az Istenért, az az Ő háza és nem szabadulhattam onnan! El akartam menni, új életet kezdeni egy másik országban. Elfelejteni, hogy Ő létezik, hogy a One direction létezik, hogy bárki, akit eddig ismertem létezik. Nyugalmat akartam, biztonságba tudni a gyermekem, s ez addig nem fog menni, 'míg ott van a közelemben. 

Félve ültem be Harry kocsijába egy hét múlva a szülés után. Hátra raktam Rowena-t, aki édesen aludt kicsi, vastag sárga ruhájában a babahordozóban. Remegve ültem be hátra, Ro mellé, amíg Harry elindította a motort. Reszkettem. Féltem visszatérni abba a házba, ami gyakorlatilag az övé. A kezemet a lányom lábához tettem, míg a jobbommal idegesen a térdemen doboltam. Lehajtottam a fejem, hogy szőke tincseim eltakarják az arcomat. Nem tudtam mi vár rám, - ránk - abban a házban. Féltem attól, hogy fizikailag bántalmazni akar minket, vagy lelkileg. Rettegtem Adam-nek szólni, mivel azt hittem, hogy sehogy nem tudna segíteni, ugyanis ő is Harry embere. Harry pedig könyörtelen lett. Annyira féltem az újszülött gyerekem arra helyre vinni. El sem tudtam képzelni mit tervez az a állat.

 Nem haladtunk túl gyorsan, de lassan sem. Ami azt illeti meglepett, hogy normális tempóban vezet. Zihlálva néztem fel, de mikor a visszapillantó tükörben összeakadt tekintetünk zavartan elkezdtem Ro-t nézni, majd a fehér takarót feljebb húztam alvó lányomon. Annyira megakartam védeni. Befordultunk az utcánkba, majd pár másodperc elteltével leparkoltunk a ház(unk) kocsifelhajtóján. Harry gyorsan kiszált, majd volt oly' kedves, hogy kivegye az utazótáskám a csomagtartóból, és beviharzott a házba. Sóhajtottam, majd lassan kiszálltam. Átmentem Rowena oldalára ès kivettem őt a babahordozóból. Kis fejét a vállamra hajtotta, miközben én óvatosan fogtam őt. Besétáltam a házba, ahol nem láttam Harryt. A nappaliban álltam, mikor meghallottam a hangját.
- Taylor, gyere ide! - a konyhából jött a hang. Remegve fújtam ki az összes levegőm, majd remegő lábakkal sétáltam be a helyiségbe, miközben védekezve karoltam át a lányom.
- Mit akarsz? - kérdeztem halkan a konyhában álló Harrytől. A konyhapultnak támaszkodott, háttal nekem. Nem viselt se cipőt se kabátot, csak a fekete fermerje, fehér pólója, szintén fekete polója és sapkáját viselte, miközben láttatni engedte a kezén és nyakán végighúzódó tetoválásokat.
- Tudod, egy fiúnak jobban örültem volna - vallotta be, miközben a konyha szekrényből elővett egy felbontatlan Jack Daniels üveget - ami nem tudom, hogyan került oda - , majd töltött magának a sárgás színű italból.
- Mire célzol? - kérdeztem zavarodottan, miközben óvatosan ringatni kezdtem Rowena-t.
- Arra, hogy azt reméltem, egy fiú utód tovább viszi a családi vállalkozást. De tudom, hogy Ő is remekelni fog - halkan mormolt, miközben ivott alkoholos italából, míg nekem pár másodpercbe tellet, mire leesett a tantusz.
- Nem! - mondtam a fejemet rázva - Nem engedem, hogy belevidd a piszkos ügyeidbe - minden félelem elszállt testemből, mikor összeszorított fogaim közül szűrtem ki az ideges szavakat.
- Tudod Taylor, minden királynak szüksége van egy örökösre - felém fordult, majd egy félmosolyt eresztett felém. Mintha szórakoztatná az, ahogyan a lányomat, a lányunkat takarom el kezemmel, azt gondolván, hogy így valamilyen módon megvédhetem.
- Tudod Harry, ha rajtam múlik azt se fogja tudni, hogy van apja - nyájasan beszéltem hozzá. Kezeit összefonta mellkasa előtt, derekával a pultnak támaszkodott.
- Tudod Drágám, vékony jégen táncolsz. Csak nehogy eljárjon a kezem - ivott a pohárból, kiürítve azt, közben pedig csak szótlanul, esetlenül álltam. Felém sétált, majd mikor azt hittem tovább sétál mégis megtorpant. - Már alig várom, hogy egy kis időt együtt tölthessünk, így, hogy nem vagy terhes. Ó, és ha már itt tartunk, mától kezdve egy szobában lakunk. - suttogta csábítóan e szavakat fülembe és felsétált az emeletre. Egyszerre fogott el az izgatotság és az undor. Még szerettem Harryt, hiszen akármit is tett az ember, egyik napról a másikra nem szerethet ki belőle. A szívem egyik fele alig várta, hogy a szeretett férfi ajkai megint az enyémeket érintsék, hogy a kezei végigcsússzanak a nyakamon, a kezemen, a combjaimon. A szívem másik fele pedig azt akarta, hogy örökre tűnjön el az életemből, hogy hagyjon békén. Érdekes dolog a szerelem, majd az mikor összetörik a szívedet. Az egyik feled gyűlöli a személyt, aki bántott, míg a másik várja, hogy térden állva kérjen tőled bocsánatot.
Nyeltem egy óriásit, majd be és ki fújtam az oxigént. Hirtelen lettem ideges, de mikor a kezemben tartott baba hangosan sírni kezdett elszállt minden dühöm és én is az emeletre siettem.

Miután megetettem Ro-t, lecseréltem a pelenkáját estig vele maradtam, majd mikor úgy tűnt, hogy képes lesz elaludni - és miután elég bátorságot gyűjtöttem ahhoz, hogy bemenjek a szobámba, ahol Harry várt -, lefektettem Őt a kiságyába, majd bekapcsoltam a bébiőrt. Remegve csuktam be magam után az ajtót és immár mezítláb sétáltam végig a folyosón. Megálltam a szobám előtt, megráztam mindkét kezem, idegesen kifújtam minden levegőmet. Ellenálj, Taylor. Ellenálj. Mormolgattam magamban és beléptem. A szobámban semmi változás nem volt. Csak a tv zúgott halkan, de azzal nem foglalkoztam. Sokkal inkább érdekelt Harry, aki az ablak előtt állt s a sötét égen lévő holdat kémlelte, és tudta, hogy figyelem.
- Bámulni csúnya dolog - közölte nekem háttal állva.
- Én.... Én most inkább elmegyek fürdeni  - idegességemben azt sem tudtam mit mondjak, így csak ezt nyögtem ki. A szekrényemhez támolyogtam, majd  mielőtt kinyithattam volna a keze a fehér faanyagra kerültek. Bekerítette.
- Ne most menj el fürdeni - mormolta halkan, közelebb lépve hozzám. Szinte már a szekrénynek préselt, a jellegzetes illata betöltötte a teret, miközben a szívem kihagyott egy ütemet.
- Hagyj - próbáltam határozott lenni, azonban a hangom meg - megremegett. Eltaszítottam kezeit s próbáltam menekülni.
- Ne menj - a hangja lágy volt mikor kezeivel közre fogta csuklóimat és magához húzott. Kezeim a mellkasára tettem. - Zárj ki mindent, csak mi vagyunk itt - halkan mormolt, majd kezeivel az arcomat fogta közre. El akartam taszítani, akartam, de nem tudtam eldönteni mit tegyek. A nyakát bámultam, majd felnéztem. Zöld íriszei elsötétültek, de egyben mohón csillogtak is. Ellenálj. Hallgattam a belső hangomra és erősen eltoltam, viszont ebben a percben sietősen illesztette ajkait az enyémekre. Oh, atyám. Annyira hiányzott a csókja, hogy visszacsókoltam. Nem volt lassú, mohó volt, mintha kiakarta volna élvezni a pillanatott. Éreztem nyelve tapintását számon, így kinyitottam ajkaim. Nyelve gyors táncot járt enyémmel. Kifulladásig csókoltuk egymást, miközben kezei a derekamat mardosták, és a jobb kezemmel levettem sapkáját, majd a földre dobtam a puha anyagot. Kezeimmel göndör hajába túrtam, majd mikor egy kis levegő hiány miatt elváltunk egymástól, karjaiba kapott s mindent kezdtünk előről. Az ágyhoz botorkált, majd ledobott minket rá. Fölém mászott és mohóbban kezdett el csókolni. A ruháinkat úgy tépdestük le egymásról, mint mikor előszőr szeretkeztünk, de ez mégis más volt. Harry nem törődött a védekezéssel, de engem sem foglalkoztatott. Mikor odalent összeértünk úgy fájt, mint az első alkalom, de azt mondják, hogy ez a szülés után normális. Egy pillanatra megtorpant, azonban mikor felfelé billentettem csípőmet és megcsókoltam, mozogni kezdett. Az izzadságunk keveredett, csak zihlálásaink és nyögéseink hallatszódtak, miközben selymes haját markolásztam. Elgyengültem, és ő ezt kihasználta. Erre viszont csak akkor jöttem rá, mikor Harry kimerülve s kielégülve zuhant rám. Te jó isten! Mi a jó büdös francot műveltem?

2015. február 13., péntek

Életjel+Névváltás

Drága olvasóim!

El sem tudom mondani mennyire sajnálom, hogy ennyire eltűntem, pedig én nem így akartam! Az igazság az, hogy miután megvolt a félévi hajrá, elkezdtem új design-t készíteni, majd utána a részt is elkezdtem írni, azonban van itt egy de. A laptopom váratlanul kikapcsolt és nem volt hajlandó bekapcsolni, így a számításaim kicsit rombadöltek. Nem tudok írni csak a tesóm gépéről, ami szinte sosem szabad (kivéve mikor nincs itthon), illetve tabletről tudok írni, de így egy kicsit nehézkes. De igyekszem! Annyira, hogy holnapra már fel tudjam rakni, de semmit nem ígérek! Remélem, hogy a felvételizőknek jól sikerült a központi, és a borzalmasan nehéz matek ellenére sok pontot értetek el! Ezen kívül azt is remélem, hogy a félévitekbe is sok jó jegy került :)

Most a másik dolog. Mint látjátok új nevem van. Mostantól nem Naomi S.-ként tevékenykedek a blogger világban, hanem Blair A. Tonkin néven! Ennek az az oka, hogy a Naomi S. kicsit. unalmas és sablonos lett számomra. Szerettem volna valami eredetit és ez szerintem az :) De nyugalom! Akinek kicsit kényelmetlen lenne Blair (A. Tonkin) -nek hívni, az szólíthat a régi nevemen :) 
Puszi, Blair A. Tonkin xoxo