2015. március 25., szerda

Blogger+Felvilágosítás(ismét)



Kedves Olvasóim! 

Mint mindenki tudja, én egy türelmes ember vagyok és viszonylag kedves. Nagyon nehéz engem felbosszantani. Azonban most sikerült és elérkezett a pillanat, hogy hisztizni fogok. Úgy van. Nos, szeretném előre leszögezni, hogy ez a bejegyzés nem az ellen az olvasó ellen irányul, aki ezt írta nekem, hanem mindenki felé. Ez egy tájékoztató jellegű dolog, mindenkinek. A napokban kaptam egy olyan kommentet, amiben az állt "Mikor lesz már új rész? *.*". Nekem ezzel nagyjából semmi bajom nem... lett volna, ha nincs ott az a "már" szócska. Most nem megbántani szeretném a lányt, aki írta, mert én tudom, hogy nem rossz szándék vezérelte, csak egyszerűen kiakasztó. Leírtam, hogy nem tudok napi 24 órát a gép előtt ülni, és részt írni. Leírtam, hogy tanulnom kell, mert jövőre felvételizek. Mindent megosztottam, nem de bár? Mindegy, menjünk tovább. Azt válaszoltam, hogy nem tudom, mivel baromi fáradt voltam és nem volt kedvem semmihez sem. Erre megkérdezte, hogy Kb. Csak tudom e. Hát nem, és ezt mindenkinek üzenem! Sajnálom, ha nincs rész minden héten, mint máshol, de nincs időm! Iskola és magánélet, mint mindenkinek. Aki blogol, az tudja, milyen ez. Nos... most, hogy elmondtam, nem tudom mikor lesz rész.. a bejegyzés végén fogtok találni egy képet, amin a jegyeim látszanak. Nem akartam ezt megosztani, de úgy látom muszáj. Igen, van min javítani. 3 hónapom van arra, hogy minden 4,00-val kezdődjön khmm.... (Még egyszer, ez mindenkinek szól)

A másik... Mint mindenki tudja, lehet, sőt biztos, hogy a blogger lefogja törölni azokat a blogokat, ahol szexuális tartalmú dolgok vannak. És itt is van, szóval nem kizárt, hogy le lesz törölve a blog, de imádkozom, hogy ez ne történjen meg. De ha megtörténne... Nekünk van egy Facebook csoportunk, ahova, ha csatlakoztok, akkor információkat tudhattok meg!
FACEBOOK CSOPORT ITT!

Puszi, Blair A. T xoxo

2015. március 13., péntek

07 - Hate

Drága olvasóim!

Nagyon sajnálom a sok késedelmet, de a gép problémám nem oldódott meg, szóval csak telefonról, illetve tabletről tudok írni. Sikeresen kilábaltam a betegségből és meggyógyult a majdnem törött ujjam. Hát a liftajtókkal nem vagyok valami jó barátságban. Azonban el sem tudom mondani mennyire örülök annak, hogy átléptük a 10 000-es megtekintési számot és a 26 feliratkozót! Köszönöm! El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok! Nos, remélem sikerült egy hosszú részt összehoznom és a hibákért előre is bocsánat!
Jó olvasást xoxo

07 -
Hate


"A hét halálos bűn közül a harag talán a legélvezetesebb. Az ember nyalogatja a sebeit, cuppogva csámcsog a régmúlt fájdalmán, összefut a szájában a nyál, ahogy az esetleges jövőbeli keserű találkozásokra gondol, és élvezettel majszolja a kapott és a viszonzásul adott sérelmek minden egyes morzsáját. Mi ez, ha nem egy királyi lakoma? Túl későn veszi csak észre, hogy saját magát falta fel és emésztette meg, és önnön csontváza maradt hátra az asztalon." - Frederick Buechner

Three Days Grace - Painkiller
Éjszaka nem tudtam aludni. Ramatyul éreztem magam, mint egy igazi ribanc. Nem tudom miért tettem. Tán a szerelmem olyan erős volt iránta, hogy minden tette s szava eltűnt az elmémből, és csak arra vágyhattam, hogy egész éjjel karjaiban tartson. Meg is kaptam. Eszembe jutott minden csókja, ahogyan ajkaival végig haladt nyakam vonalától kezdve a karomig. De aztán eszembe jutott, mikor először megütött, aztán, mikor azt mondta szeret. Viszont eszembe jutottak nemrég említett szavai is. Össze voltam zavarodva, kétségbe estem. Azon az estén gondolkodtam azon, hogy vajon mit tegyek, és nem tudtam válaszolni. Csak annyit tudtam, hogy a kislányomat kell védenem tőle és kész. Olyan kicsi volt és törékeny. Nem hagyhattam, hogy ennek az embernek kezei közé kerüljönk.
 Harry a hasán feküdt, a takaró a csípőjéig lecsúszott, miközben a párnáját karolta át hosszú kezeivel. Láttam, ahogyan izmai megfeszülnek és a régi-új tetoválásait is. Észrevettem, hogy a régiek mellé varratott néhány újat, de egy igazán aggasztott. A két lapockája között helyezkedett el és a gerince mentén futott felfelé. Egy rózsa volt, minek két ága volt, az egyik a bal, a másik pedig a jobb lapockáját foglalta be, miközben a két rózsa között - középen - tűz lobbant lángra. Titeket ábrázol. Nem. Nem lehet, hiszen már nem is szeret! Sose szeretett. Csak elhitette velem, hogy szeret. Most is kihasználta elgyengülésem és.... és ez történt.  Miközben Őt tanulmányoztam, szinte villámcsapásként vág belém a felismerés. Nem védekeztünk. "Egy fiúnak jobban örültem volna". Szóval ez a terve. Hogy teherbe ejtsen és szüljek egy fiút. Milyen kár, hogy ez sose fog megtörténni. Soha. 
Hangtalanul keltem ki az ágyból, miközben magam köré tekertem a takarót. Kivettem néhány ruhadarabot a szekrényemből és a fürdőbe sétáltam. Forró zuhanyt vettem, s lemostam magamról minden érintését. Megtörölköztem, felöltöztem, majd visszasétáltam a hálóba, ahol Harry még mindig békésen aludt. Túl békésen. Miközben őt figyeltem az éjjeliszekrényen lévő bébiőrből hangok szűrődtek ki, ami azt jelentette, hogy Rowena felkelt. Gyorsan odasiettem és kikapcsoltam a készüléket, mielőtt Harry felkelne és átsiettem Rowena szobájába, hol a drága kislányom sírdogált.
- Szia - halkan köszöntem neki, majd kivettem az ágyából és csitítgatni kezdtem Őt. Tisztába tettem, átöltöztettem és megetettem. Miután kész voltam mindennel, betettem Ro-t a babahordozójába, megfogtam a cumisüvegét és levittem a konyhába. Letettem az asztalra a hordozóval és mellé tettem a cumisüveget. Miközben elszunyókált elkezdtem a reggelit készíteni. Mikor a felvert tojást beleöntöttem a serpenyőbe, hangokat hallottam a bejárat felöl.
- Sziasztok - hallottam meg Eleanor halk, izgatott hangját.
- Szia - fordultam hátra a tojás forgatása közben. El Rowena-hoz lépett és gügyögni kezdett neki, majd miután utoljára megkavartam a tojást a fakanállal, elzártam a gázt és melléjük sétáltam.
- Szeva' kislány - hallottam meg Louis hangját, miközben bejött a konyhába. - És, Hello törpe - mosolyodott el a kislányom láttán.
- Mi járatban vagytok? 
- Harry-nek és nekem dolgom van, El meg megakart látogatni - magyarázta Lou vállatvonva. - És ha már szóba jött Harry... Ő hol van?
- Fent alszik. Menj, ébreszd fel - mutattam az emelet felé, és elindult az emeletre.
- Na, mi újság? - kérdezte El csípőre tett kézzel.
- Semmi - hazudtam, viszont tudta, hogy nem mondtam igazat. - Majd ha elmentek elmesélem - suttogtam gondterhelten. 
- Szóval... Mi van most, hogy Ro hazajött - mikor elterelte a témát hálásan pillantottam rá.
- Semmi, csak több a tennivalóm - vállat vontam. - Viszont olyan jó baba. Képzeld az egész éjszakát átaludta - meséltem neki, közben pedig jobban betakargattam Rowena-t. Mindenféle hétköznapi dolgokról kezdtünk beszélgetni, majd mikor azt ecsetelte, hogy Niall miért és hogyan kapott gyomorrontást, kitört belőlem a röhögés, mely abbamaradt, mikor cipőkopogásokat hallottam az emelet irányából. Elsőnek Louis lépett be a konyhába, mögötte pedig Harry kullogott. Fekete zoknit, fekete, szakadt farmert és vörös pólót viselt, míg dús, göndör fürtjeit egy szintén fekete kendővel tartotta fogva. 
Kivett egy tányért a szekrényből és a fakanállal szedett a tojásból. Elővett egy villát s gyorsan befalta az ételt. 
- Majd jövünk - ennyit köpött oda felénk és kiviharzott. Lou megforgatta szemeit, majd miután csókot nyomott El szájára, utána ment. Miután hallottuk az ajtó hangos csapódását, El vadul nekem támadt.
- Mi történt?
- Inkább üljünk le - sóhajtva intettem a szék felé, majd miután helyet foglaltunk mindent elmeséltem neki. Figyelmesen hallgatott, szemei néhol kidülledtek, arca egyszerre volt feszült és izgatott.
- Hát te nem vagy normális - nézett rám El kikerekedett szemekkel.
- Tudom, de... Egyszeri alkalom volt, többet nem fordul elő - ígértem meg neki.
- Rendben - bólintott, de láttam rajta, hogy van még valami. - És öhm... Attól eltekintve, hogy egy totál idióta voltál, milyen volt? - nagy barna szemeivel izgatottan nézett rám, közben pedig rózsaszínre lakkozott körmös ujjaival lábán dobolt.
- Olyan, mint, amikor még normális volt - hangom vágyakozó volt, mégis kétségbeesett. Pár perc múlva Rowena sírása szakított félbe minket. Kivettem a hordozóból és ringatni kezdtem, azonban csak sírt és sírt.
- Mi baja lehet? - állt fel El idegesen.
- Lehet, hogy éhes - motyogtam, miközben letekertem a cumisüvege tetejét, majd a cumis rész nélkül betettem a tejet a mikróba pár percre melegedni. Mikor megfelelő hőmérsékletű volt kivettem, rácsavartam a tetejét és etetni kezdtem. Ki itta az utolsó cseppig, mégis tovább sírt. Zavart voltam. Megbüfiztettem, tisztába raktam, de semmi. Újra kezeimbe vettem, kicsi feje a vállamra hanyatlott. Óvatosan ringatni kezdtem és csitítgatni, miközben Eleanor együtt érzően nézett. Láttam rajta, hogy ezek után nem akar gyereket.
- Na végre - sóhajtottam, mikor Ro abbahagyta a keserves bőgést. 
- Hogy lehet ezt kibírni? - suttogta El.
- Úgy, hogy a saját gyerekedről van szó, akit mindenkinél jobban szeretsz - mosolyogva válaszoltam, majd csókot nyomtam Ro fejére. Csendben voltunk, Eleanor elmerült gondolataiban, miközben én tovább ringattam Ro-t. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de az ajtó hangos csapódására mindketten összerezzentünk. Ro mocorogni kezdett, én pedig imádkoztam, hogy ne sírjon fel.
- Sziasztok - Louis feszülten sétált be a konyhába. A haja össze volt borzolva, nadrágját és pólóját pedig vörös vér borította.
- Te, hogy nézel ki? - állt fel Eleanor idegesen.
- Nyugi, Harry rosszabbul néz ki - hangjában ott volt a játékosság és pimaszság, azonban egyikünk se nevetett.
Harry pár percel Lou után vánszorgott be a konyhába - abban a pár percben El hangosan kiosztotta Louis-t, aki hiába próbálta csitítgatni a lányt, nem ment neki. Harry tényleg rosszabbul nézett ki. Őt is vér borította, azonban volt egy vágás a kezén és az arcán, melyekből lassan csordogált ki a vér. A pólója elszakadt és a kendő, a hajából eltűnt, szabadon engedve göndör tincseit.
- Mi a jó Istent műveltetek? - akaratlanúl tört ki belőlem az aggódó részem. Rowena-t gyorsan átadtam Eleanornak és Harryhez siettem. Hagyta, hogy megfogjam az arcát és megszemléljem, viszont láttam rajta, hogy ideges. Nagyon ideges.
- Idióták - morogtam, miután egy rongyot bevizeztem és Harrynek dobtam.
- Most már elmondanátok, miért néztek ki így? - kérdeztem immár nyugodtabban, miközben visszavettem Rowena-t.
- Ügyet intéztünk. Adam itthon van és segíteni kellett neki - magyarázta Louis.
- Adam? Ő is így néz ki? - kérdeztem ijedten.
- Nem - Louis szólalt fel, de mikor fellélegezhettem volna, megint felszólalt. - Ő rosszabbul.
- Ezt, hogy érted?
- Neki lett egy lila folt a szeme körül és felszakadt a szája - Louis feltűnően nyugodt volt, de nem foglalkoztam vele. - Ohh, és üzeni, hogy mielőtt visza menne Amerikába, meglátogat.
- Hogy vissza? - felvont szemöldökökkel vontam kérdőre, pedig valahol az eszem mélyén tudtam, hogy nem Őt kéne.
- Kérdezd Harry-t, mi most megyünk - nekem intett egyet, majd Harry-hez ment, ahol halkan mondott neki valamit, miközben El engem és Rowena-t ölelt át. Szinte egy perc sem telt el, máris eltűntek.
- Adam, ugye visszajön Amerikából? - rögtön Harrynek támadtam, aki elmosolyodott.
- Nem, betettem egy ottani csapatba - sejtelmes volt, miközben a ronggyal törölgette véres sebeit.
- Hogy tehetted? - ingerült lettem.
- Úgy, hogy ott kell egy nagyon fontos dolgot megtennie, ami nem egy nap lesz - unottan vállat vont, s elsétált.
- Milyen dolog? - utána siettem, felemelve hangomat, mire a lépcsőn felfele menet megtorpant.
- Az első szabály a mai naptól, hogy nem emelheted fel a hangod velem szemben - felém fordult, s nagyon lassan kezdett felém és Ro fele sétálni. - A másik, pedig a legfontosabb - megállt előttem, jobb kezét az arcomra simította, míg a bal kezében még mindig a rongyot fogta. - Nem kérdezhetsz a banda ügyeiről, nem ütheted bele semmibe sem az orrodat, ugyanis veszélyes, és nem lenne jó, ha baj érné a csinos pofikádat vagy netán a lányunkat - beszéde lealacsonyító volt, s mondata végén Ro felé intett. Dühös lettem, viszont kíváncsivá is tett. Tudni akartam milyen ügyekbe keveredhetett a One Direction, habár volt róla fogalmam. Fegyver kereskedelem, emberkereskedelem, vagy netán bandaháborúk. Ki akartam deríteni.
 Dühösen elhajoltam előle, majd az emeletre robogtam egyenesen Ro szobájába. Amint beléptem sírni kezdett, ezért megetettem, közben pedig próbáltam lenyugtatni magam, hiszen tudtam, hogy a sok sterssztől elmehet a tejem, amit nem akartam. Nem szerettem volna tápszerrel tömni a gyerekem. 
Estig Rowena-val maradtam, majd miután megfürdettem s lefektettem, visszamentem a szobámba. Ismét remegve nyitottam be, de Harry nem volt ott. Megnyugodva sóhajtottam fel, majd bezártam magam mögött az ajtót. Bekapcsoltam a tv-t, s valami akció filmet kezdtem el nézni, annak érdekében, hogy ne unatkozzak. A film nem volt unalmas, sőt. Viszont olyan fáradt voltam, hogy percek alatt elszundított. Már épp a párnám karoltam át, s helyezkedtem el kényelmesen, mikor az ajtó hangosan kicsapódott, majd bezárult.
- Tudom, hogy nem alszol - rekedtes hangján szólalt meg.
- Csak majdnem - felnyitottam szemhéjaimat, s megláttam az ágy mellett tornyosuló alakját. Levetette véres ruháit, csupán egy szürke melegítőnadrágot viselt, mely lazán lógot csípőjén.
- Beszélnünk kell - határozottan szólt, de én nem voltam rá kíváncsi. 
- Nincs kedvem - menekülés céljából gyorsan felálltam, s a fürdő felé indultam.
- Ha azt mondom beszélnünk kell, - fogta meg az egyik csuklómat, csapdába ejtve engem - akkor beszélni is fogunk - erősen megszorított kezeivel a könyökömnél és rángatni kezdett.
- Engedj el, ez fáj! - könnyeim égették szemem, de visszatartottam a sírást. Elengedett, de csak két lépést tudtam hátrálni.
- Tudod Taylor, - motyogta nyájasan - a tegnap este olyan jó volt, mint annak idején...
- És soha többé nem fog megtörténni - félbeszakítottam, mire dühösen szikrázó szemekkel szorosan elém lépett, s államat erőszakosan ujjai közé csippentette. 
- És nemsokára meg fogsz ajándékozni engem egy fiú gyermekkel - mosolyodott el negédesen. - Ezen kívül, mikor én azt akarom, akkor oda kell adnod magad nekem, bárhol.
- A tegnap este pillanatnyi gyengeség volt - köptem felé, kitépve magam szorításából.
- Kurva - megvetően suttogta, mire a kezem automatikusan lendült arca felé. Kezével megfogta a vöröslő helyet, majd lassan felém fordult. Remegtem. Fel sem fogtam mi történt ezután. Egyszer csak a földön feküdtem sajgó szemmel s arccal. Hangosan felzokogtam, kezeimet az arcomhoz kaptam. 
- Ha ellenszegülsz ez lesz, szóval légy jó kislány - a hajamnál fogva felemelte a fejem beszéde közben, még több fájdalmat okozva nekem. Elkezdődött.

 Hónapokon keresztül ez ment. Az első ütés után a szemem belilult, de, mikor Adam a napokban meglátogatott, nem szólt semmit, mintha félne. Miközben beszélt titokzatos volt, s látszott, hogy elhallgatott valamit. A pozitívum az volt, hogy egyszerűen beleszeretett Rowena-ba, de ki nem? Talán Harry. Miután Adam elment, Eleanor volt az egyetlen támaszom, egy ideig. Egy-két hónapig rendszeresen látogatott, majd csak telefonon hívott. Louis ugyanez. Talán egyszer vagy kétszer találkoztam vele pár pillanat erejéig. Mint kiderült Harry mindenkit eltiltott tőlem, csupán telefonon engedett kommunikálni. Unatkoztam, s mikor Harry itthon tartózkodott igyekeztem Rowena - t távolt tartani tőle, de nem volt egyszerű. Követelései voltak, amik miatt undorodtam magamtól. Olykor, mikor dühös volt megütött, de esetleges lila szemen, vagy felszakadt szájon kívül nem lett komolyabb bajom. A lelki világom volt bajban. Erőszakos volt velem, majd amikor a szexhez ért(ünk), sose védekezett. Sose mondta, de én tudtam, hogy akar egy, fiú gyermeket. Csupán azzal tett utalásokat, hogy havonta megkérdezte, nem vagyok e terhes. Nem volt furcsa.

Ro nagyon szépen fejlődött, és szeretett a szabadban lenni, habár Harry nélkül csak a kertbe vihettem ki. Voltak álmatlan éjszakáim miatta, mikor jött a foga, vagy mikor csikart a hasa. De megbirkóztam velük anélkül, hogy Harry közbelépjen. Ro egyre nagyobb, és szebb. A hatodik hónapban vettem észre, hogy szemei ugyanolyan smaragdzöld színben pompáznak, mint az apja íriszei. A haja viszont szőke, mint az enyém.
 A hetedik hónapban felült és sokkal több minden kezdte érdekelni, ezért baba biztossá tettem a lakást, ami nem igazán tetszett Harry-nek, de nem tehetett semmit. Harry. Harry egyre többet foglalkozott Ro-val, mint egy igazi apa. Igaz, hogy este nem kelt fel hozzá, de nappal annál inkább törődött vele. Megetette, játszott vele. Viszont, mikor dühösen jött haza, vagy netán egy bandával töltött nap után, akkor látni sem bírta. Mikor Ro felsírt vagy ránevetett, rám kiabált, hogy vigyem a közeléből a gyereket. Hangulatingadozásai voltak.
 Ezen kívül Harry abszolút elintézte, hogy semmit ne tudjak Adam-ről. Nem hívhattam, ő nem hívott, Harry nem mondott semmit. Aggódtam, de bíztam benne, hogy semmi baj. Próbáltam a lányomra koncentrálni. Az életem pokollá változott, de igyekeztem a legjobbat kihozni abból, amim van. Úgy éreztem, hogy ez csak a kezdet. Milyen igazam volt.