2015. április 24., péntek

08 - Please

Kedves olvasóim!

Végre sikerült befejeznem az új részt, és ez annak köszönhető, hogy tegnap olyan jó napom volt, mert nagyon jó jegyeket kaptam, melyek által feljebb ment az átlagom. Szóval juhú. Tudom, hogy nem valami hosszú, de ez is több, mint a semmi, nemde bár? A következő rész érkezését nem tudom behatárolni, jön, amikor jön. Köszönöm szépen a 30 feliratkozót, a több mint 15 000 megtekintést és a sok kommentet, támogatást! Nélkületek nem menne! És még valami. Őszintén megmondom, hogy nem fogom húzni-vonni a történetet. Megbecsülve olyan 15 részes lesz+fogok felrakni néhány novellát a szereplőinkről.
Jó olvasást xoxo
Blair



08 -
Please



"A legsötétebb órákban az emberi lényeknek mindig sikerült megtalálniuk magukban a legnagyobb erőt. Cat Winters"
Imagine Dragons - Demons

- Kicsim, muszáj enned! - Rowena előttem ült, bézsszínű etetőszékében, miközben én előtte ültem, és próbáltam beletuszkolni az ételt, immár 8 hónapos kislányomba. - Ro, kérlek - könyörögve emeltem szája elé a kis műanyag kanalat, melyen ott volt a gyümölcsös, pépes bébiétel. - Ezt nem hiszem el - sóhajtottam feladva, mikor ezredszerre utasította el az ételt. Hátradőltem a széken, majd letettem a kis műanyag tányért, a tőlem pár centiméterrel távol lévő asztalra. Ránéztem a kislányomra, aki boldogan kacarászott székében. Annyira elbűvölő volt, nem lehetett rá haragudni. Kicsi, kerekded arca volt, szemei zöld smaragdként szikráztak, haja pedig szőke volt, mégis az apjára hasonlított jobban. 
Mikor ránéztem, legnagyobb bánatomra Harry-t láttam benne. Annyira gyűlöltem őt! Nem tudtam mi van a testvéremmel, azt sem tudtam, hogy él vagy hal e?! Fájt minden tette s szava. Bántott, erőszakoskodott, kiabált velem. Már csak az hiányzott, hogy a gyereket megverje. És én ettől féltem. Hogy valamikor eljár a keze, azzal megütve Rowena-t. Mindig próbáltam megvédeni, de valahol legbelül éreztem, hogy előbb-utóbb minden tettem kevés lesz. 
A karácsonyi partin is lila szemmel és törött kézzel vettem részt, mégis teljes volt a boldogságom. Eszembe jutott a kép, amin Rowena a kis fehér ruhájában, Harry kezeiben mosolyog, miközben én mellettük álltam sérülten, mégis mosolyogva. A többiek szánakozó tekintettel néztek rám, azonban nem törődtem velük. 

Aznap láttam utoljára őket, s hiányoztak. Hiányzott, hogy mellettem legyen egy barátom, hogy szórakozzak, s így lettem napról napra magányosabb. Az utolsó mondatotokat Louis-szal váltottam, aki megkért, hogy legyek türelmes Harry-vel, mert magához fog térni előbb utóbb. Hónapok óta arra vártam, de csak addig jutottunk el, hogy törődött a lányával, majd miután bántott, negédesen bocsánatot kért, azonban a megbánása hamis volt. Harry bezárta Rowena-t és engem is. Csak vele szabadulhattunk ki innen, de  nem túl sokszor. Úgy éreztem magam, mint egy toronyba zárt királylány, de ez nem egy mese. Ez nem egy torony volt, hanem egy luxusház, amely cseppet sem volt számomra otthonos. És én nem egy királylány voltam, hanem egy szerencsétlen, akit mondhatni kihasználtak. De persze én voltam a hülye, akkor, amikor elmehettem volna, de nem tettem. Meg kellett szöknöm abból a házból!

Mikor beláttam, hogy Rowena bizony nem fogja megenni a bébiételt, akkor egy-két darab piskóta szeletet adtam neki, hogy ne haljon éhen. Miközben Ő rágcsálta a puha sütiket, én nekiálltam mosogatni. Feltűrtem a pulcsim ujját, majd bevizeztem a szivacsot s tettem rá egy kevés mosószert. Minden tányért átmostam, és átöblítettem, miközben Rowena az egyik pillanatban még a piskótát rágcsálta, viszont a másikban keservesen sírni kezdett. Harry fent alszik. Az óra már delet ütött, de Ő fent aludt. A gondolat sebesen futott át az agyamon, és meg sem töröltem a kezem, de már is Rowena-t csitítgattam. Ha Harry fel kell rá dühös lesz, és, ha dühös az senkinek sem jó. Kicsi fejére tettem a jobb kezem, miközben a ballal alul tartottam.
- Shhh, nincs semmi baj - folyamatosan csitítgattam, de egyre csak sírt és sírt. Kétségbe estem és nem tudtam mit csináljak.
Reccs, reccs.
Nyikorgott hangosan a lépcső lábai alatt.
Reccs, reccs.
Egyre gyorsabban jöttek a hangok.
Reccs, reccs.
Egyre közelebb volt.
- Taylor - kiabálta a nevem. - Valaki szeretne aludni ebben a kibaszott házban! - tovább ordított, miközben beért a konyhába. Egy szál alsógatyában állt meg, közben pedig egyre csak ordított, amely Rowena-t cseppet sem nyugtatta meg. - Azt akarod, hogy én hallgattassam el? - dühös volt.
- Nem, Harry! - szembefordultam vele. - Rowena egy baba, és a babák sírnak - kitágult szemekkel néztem rá, miközben Ro-t nyugtattam.
- Nem érdekel - közelebb lépett, én pedig hátráltam. - Van két perce abbahagyni  a sírást.
- Ne, Harry! Ne bántsd - könyörögtem, majd éreztem, ahogyan egy könnycsepp fut végig arcomon, amelyet több is követett.
- Nem fogom bántani - közelebb jött, mire én addig hátráltam, míg bele nem ütköztem a márványpultba. - Hiszen - kezét az arcomra simította - itt vagy nekem te. - felzokogtam, azon, hogy ilyen kegyetlen. - Ha nem tudja két percen belül abbahagyni a sírást, az csak a te hibád - végigsimított a hajamban lévő fonaton és ellépett. -  Két perc - és elment. Halkan sírdogálva próbáltam elhallgattatni Rowena-t, de nem sikerült. Mindennel próbálkoztam! Odaadtam neki a cumiját, de kiköpte. Próbáltam megetetni, de nem kérte az ételt. Felrohantam az emeletre, ahol tisztába tettem, és elcsendesült, majd álomba merült. Örültem, hogy végül abbahagyta a sírást, de a két perc letelt, és tudtam, hogy rám egy nagyon rossz dolog vár. Az önsajnálat átvette rajtam az uralmat, miután a szobában lévő fotelba kuporodtam, s halkan sírtam. Féltem, sőt rettegtem. Minden egyes nap azzal a gondolattal keltem fel, hogy mi lesz, ha megüti Rowena-t? Ha megöl engem? Ha megtalálja a fogamzásgátlót, amelyet még anno, Eleanor csempészet be nekem. Nem tudtam mi lesz, és ez kikészített.
 Halkan sírtam a szobában. ezzel a sminkem teljesen elkenve, de ez volt az utolsó problémám. Hallottam, ahogyan az ajtó nyitódik, de nem csukódott. Éreztem, hogy figyel, hogy lesi minden mozdulatom. Mint az oroszlán, mielőtt becserkészi  prédáját.
- Gyere ki - halkan szólt, szokatlanul nyugodt hangon. Nem mertem ellenkezni. Felemeltem a fejem, melyet térdeimen nyugtattam. Letöröltem könnyeim, majd próbáltam minnél méltóságteljesebben felállni.
 - Mutatni akarok valmait, és várom a magyarázatod! - halkan felcsattant idegességében, miközben felé sétáltam. Megrezzentem hangjától, de gyorsan összeszedtem magam. - Befelé a szobába - halkan parancsolta, miközben becsukta maga mögött az ajtót, s maga elé engedett. Leszegett fejjel sétáltam be a szobánkba, várva a büntetésemre. Megálltam a szoba közepén, közben pedig hallottam, ahogyan Harry becsukta maga mögött az ajtót. Léptei a komódhoz vitték, majd háttal háttal megállt. Felemeltem a fejem, s figyeltem, ahogyan hát és karizmai egyre jobban kidagadnak. Dühös volt. Nagyon dühös.
- Ez mi a fasz?! - kérdezte üvöltve, miközben elém dobott egy piciny, fehér dobozt, melyen rózsaszín csíkok ékeskedtek, s nagy betűkkel csillogott rajta a Fogamzásgátló szó.
- Ezt hol találtad? - feszűlt hangon kérdeztem, miközben felvettem a termetes dobozt, amelyben már alig volt tabletta.
- Kibaszottúl nem az a lényeg! - csattant fel, majd megfordult, s elindult felém. Könnyeimmel küszködve hátráltam, azonban az ajtóba ütköztem. Erőszakosan megfogta a karom, s rángatni kezdett, minek hatására kiesett a doboz a kezemből.
- Mióta szeded? - még mindig rángatott, miközben ujjai erősen mélyedtek bele húsomba.
- Mióta visszajöttél - sírva ejtettem ki a szavakat a számon.
- Miért?! - üvöltötte.
- Kérlek, ne bánts Harry! - zokogtam.
- Azt kérdeztem, miért?!
- Mert rohadtúl nem akartam teherbe esni! - zokogtam. - Nem akartam még egy gyereket, főleg nem ebben a helyzetben - remegtem, miközben Harry orrlyukai kitágultak, melyeken keresztül hevesen vett levegőt. Szemei, mintha vérben forogtak volna. Azt hittem megakar ölni. Vártam, hogy üssön, ordítson... De semmi, csak álltunk.
- Van még ebből? - halkan kérdezte, amely számomra igen meglepő volt.
- Nincs - az igazat mondtam.
- Vettél már ma be tablettát?
- Nem - válaszoltam, közben pedig halkan szipogtam.
Elengedett, lehajolt, majd miután felvette a dobozt a fürdő felé indult. Lüktető karjaimat dörzsöltem kezeimmel, mikor meghallottam, hogy Harry lehúzta a wc-t.  Lehúzta a tablettákat. Nekem végem. Mikor visszajött, mintha megnyugodott volna. Teljes béke uralkodott arcán. Beletúrt göndör tincsibe,  s felém sétált. Lehajtottam a fejem, mivel nem volt erőm a szemébe nézni.
- Figyelj - szorosan megállt előttem, majd kezeivel megfogta arcomat, ezzel felemelve a fejem. - Fel kell fognod, hogy ezt az egészet csak miattatok csinálom - bizonygatta, közben pedig könnyáztatta szemeimbe nézett.
- Mit? Szerinted az a javunkra válik, ha versz és kiabálsz? És mi a jó Istenért kell neked még egy gyerek? Azt hitted nem veszem észre a kis terved? Gyűlöllek, amiért ezt teszed és gyűlöllek amiatt, hogy elzársz a külvilágtól! Nem láttam a testvéremet hónapok óta! Hagyj elmenni minket és ígérem, hogy soha többet nem hallasz felőlünk, csak hagyj elmenni! - kifakadtam, majd sírva könyörögtem neki, miközben a mellkasánál fogva próbáltam eltolni, de túl erős volt.
- Nem, ahhoz túl fontosak vagytok nekem - törölte le könnyeimet hüvelykujjaival.
- Fontosak? Hát baromi fontosak lehetünk, ha ezt csinálod - suttogtam ingerülten, majd erősen mellkasára csaptam, amolyan már úgy is mindegy alapon.
- Csak most az egyszer bízz bennem. Csak most az egyszer - közelebb hajolt, mintha megakart volna csókolni, de eltoltam magamtól.
- Sajnálom Harry, de a bizalmamat akkor elvesztetted, mikor verni kezdtél - komolyan néztem zöld íriszeibe, miközben még mindig azon munkálkodtam, hogy eltoljam magamtól, de ez valahogy sehogy sem sikerült.
- Neked fogalmad sincs semmiről, érted? Addig vagytok biztonságban míg ezt csinálom - ingerült lett.
- Miről beszélsz? - ez egyre érdekesebb lett.
- Előbb utóbb megtudod, de most az a fontos, hogy biztonságba vagytok - szemeiben láttam, hogy igazat mond, de nem győzött meg.
- De milyen áron, Harry? Milyen áron? - megfogtam kezeit, s közénk emeltem őket. - Én már nem bírom tovább ezt csinálni, érted? És nem akarom, hogy a lányom ilyen körülmények között nőjön fel. Engedj el, és messzire megyünk. Olyan messzire, hogy soha többé nem hallasz felőlünk - reménykedve ígérgettem neki fűt-fát, s már-már azt hittem megenyhül.
- Nem - szigorúan jelentette ki. - Nem mehettek sehova.
- Akkor változz meg, mert rohadtul elegem van ebből az egészből - idegesen elengedtem kezeit, majd kikerülve őt mentem volna a fürdőszobába menedék gyanánt, azonban erős kezével megérintette a csuklómat, s visszarántott maga elé. Erőszakosan a fa ajtóhoz szorított.
- Harry, engedj... - csókjával szakított félbe. Ajkaival vadul tépte enyéimet, miközben a nyelve erőszakosan befurakodott a számba. Tudtam, hogy mit akar és, hogy mit miért akar, mégis visszacsókoltam. Annyira jó volt még egyszer, hosszú idők után szenvedéllyel csókolni őt, de nem tehettem. - Engedj el! - eltoltam magamtól, majd felcsattantam.
- Tudom, hogy te is akarod - csábítóan suttogta.
- Fogalmad sincs arról, hogy mit akarok - megráztam a fejem, közben pedig egyre távolabb kényszerítettem magamtól. - Nem vagyok naiv Harry, tudom mit akarsz valójában és a terved nem fog sikerülni - gunyorosan elmosolyodtam, mivel azt hittem, hogy ezzel talán eltudok menekülni.
- Egyet kértem mindig - ismét a hűvös Harry szólalt meg. - Azt, hogy ne ellenállj vagy rossz vége lesz - ismét közel volt, s a mosoly lehervadt arcomról.
- Ne, Harry! Mi van azzal, hogy fontos vagyok? - féltem.
- A gyerek fontosabb jelen pillanatban - gonosz mosoly villant fel arcán, majd erős kezeivel megfogta mindkét csuklómat és az ágy fele vezetett.
- Ne, kérlek ne tedd ezt - szemeimbe könnyek gyűltek, mikor könyörögtem neki. Valaki segítsen!  
- Ez mindkettőnk érdekét szolgálja - ez egy beteg ember. Egy beteg pszichopata. Ő nem Harry. Nem az akibe anno beleszerettél. 
Tűrtem, hogy mindenhol végigcsókoljon, hogy levegye a ruháimat és magáévá tegyen, miközben abban reménykedtem, hogy nem leszek újabban terhes.
Van, hogy a kérlelés is kevés, mert sosem tudhatod, milyen ember az, akitől kérsz valamit. Harry elmebeteg lett a szemembe, és nem tudtam, hogyan kéne ehhez állnom. A fontos az volt, hogy kijussak abból a házból, s, hogy biztonságban tudjam a lányom.
Ha az élet citromot ad, csinálj limonádét. De ha az élet egy nagy darab szart ad, tűrd a bűzét. 

2015. április 8., szerda

2. Díj

Sziasztok!

Most sem résszel jöttem, hanem egy díjjal, amit az egyik nagyon kedves olvasóm ajándékozott nekem :) 


Nagyon köszönöm a díjat
Amber Moor-nak <33
Szabályok: 
Írd ki, hogy kitől van! 
Írj 10 dolgot magadról! 
Válaszolj 10 kérdésre! 
Iratkozz fel a küldő blogjára!
Küldd tovább 10 embernek!


10 dolog rólam:
  1. Imádom a rock és metál zenéz
  2. Utálom a pop, dj, és tuc-tuc zenét. A rap és R'N'B még szóba jöhet
  3. Kedvenc filmem mos a Halálos iramban 7 (R.I.P. Paul Walker :'( I miss you!)ú
  4. A Halálos iramban szérián nőttem fel, ezért szeretem annyira
  5. Kedvenc könyvsorozatom a Percy Jackson sorozat
  6. Kinézetem lány, de belül, mintha fiú lennék
  7. Imádom a Trónok harcát
  8. Imádok sorozatokat nézni. Jelenleg 12-őt nézek
  9. Sok blogot olvasok
  10. Szeretek rajzolni
10 válaszom: 
  1. Kivel beszéltél utoljára telefonon? / Húha.. most jót kérdeztél. Azt hiszem a nagymamámmal. 
  2. Vannak kitűzött céljaid? / Persze, mint minden normális embernek.
  3. Mi az ami a legjobban fel tud bosszantani? / A minap egy film bosszantott fel, méghozzá a Halálos iramban 7 :D Amúgy nincs egyetlen olyan dolog, amin tudok bosszankodni. Vagyis de... A Violetta, egyszerűen felbosszant az a csaj.
  4. Ki a kedvenced az 1D-ből? Miért pont ő? / Nem szeretem a bandát, de mikor még szerettem őket emlékszem, hogy Zayn volt a kedvencem és nem tudom miért.
  5. Hogyan szeretted meg az 1D-t? / Erről nem igazán szeretek beszélni. Volt egy súlyos trauma az életemben és követtem el hibákat, de a zenéjük valahogy kihúzott a gödör mélyéről, és imádtam azt, hogy őrültek. 
  6. Mit olvastál utoljára? / Rick Riordan: Percy Jackson - A Titán Átka
  7. Hány éves vagy? / Ha követed a bejegyzéseimet. és okos vagy kitalálod :) 
  8. Mi a célod az írással? Később író szeretnél lenni? / Ugyanaz a célom vele, mint a rajzolással. Kifejezni önmagam. Nem igazán gondolkodtam azon, hogy író legyek. Engem a művészeti ágazat jobban vonz.
  9. Mi a véleményed a sportról? Szeretsz sportolni? / Nagyon hasznos dolog, hiszen segíti az embert abba, hogy egészséges legyen. Igen, szeretek sportolni. 
  10. Mi volt az első reakciód amikor megkaptad a díjat?:) / A mosolygás :) 
Iratkozz fel a küldő blogjára:
Én ezt nem fogom megcsinálni!

10 kérdésem:
  1. Van olyan film, amit kiskorod óta szeretsz és sose fogod megunni?
  2. Mi a célod a blogolással? 
  3. Miért álnéven írsz?
  4. Van netán olyan könyv, amit nem tudtál letenni a kezedből és a mai napig képes vagy akármikor újraolvasni, olyan jó?
  5. Mit gondolsz a kötelező olvasmányokról? 
  6. Van kedvenc bandád? 
  7. Van kedvenc sorozatod?
  8. Mennyire tartod magad kitartónak?
  9. Mennyire tartod magad jó tanulónak?
  10. Mennyire vagy optimista?
Akiknek küldöm: